Mint ahogy minden jó dolognak, sajnos a nyári versenyszezon is véget ért. Az augusztusi bajai túraversennyel búcsúztunk el a nyári hónapok izgalmait. Ebben a szezonban valóban nem volt hiány a kihívásokból és az izgalmakból. A júliusi hónap tömve volt eseményekkel, ahol folytatódott az Országos Vízitúra Bajnokság, Szolnokon megrendezték a síkvizi Masters Magyar Bajnokságot, és még a Balatont is át kellett evezni.
Július elsején Szigetszentmiklóson OVB második fordulójával folytatódott a túraverseny sorozat, ahol ismerős helyszínen, ám némi újdonsággal a Duna-Tisza csatorna beiktatásával, mérettettünk meg. Ez egy igazán kemény verseny volt, de büszke lehettem az 5. helyezésemre. Bár az elején jól indultam, a verseny közben fokozatosan hátracsúsztam, ám nem hagytam, hogy a nehézségek legyőzzenek. Az utolsó kilométereken önmagammal vívott harc során sikerült elűznöm a feladás gondolatát. Bár nem volt könnyű, elégedett voltam a teljesítményemmel, hiszen a hőségben végigcsináltam a távot, és a helyezés ezúttal másodlagos volt.
A síkvizi Masters Magyar Bajnokság egy hévégén került megrendezésre a Balaton-átevezéssel, ami különleges kihívás volt. Így két versenyen is részt tudtam venni, bár az 500 méteres távokat ezúttal le kellett mondanom. A versenyt megelőző hetekben már csak a 200 méteres távokra készültem, és a Balaton átevezéshez lazán álltam, inkább buliként tekintve rá.
A Balatonon saját hajó helyett bérelt surfskivel vágtam neki az átevezésnek. Még a bérlésnél is sikerült egy új kihívást találnom: Várai Attila megkérdezte, nem lenne-e kedvem párosban is indulni. Végül egyesben a 7. helyen zártam, míg a párosunk csupán néhány másodperccel maradt le a dobogóról.
Szinte a vízből kiszállva már utamra indultam Szolnokra, hogy ott részt vegyek a 200 méteres versenyeken. A vasárnap reggel a 200 méteres egyes előfutamokkal kezdődött, ahol a döntőbe kerülés volt a cél, ezt a 3. helyemmel sikerült is biztosítanom. A fináléban végül szoros csatában alulmaradtam és a 9. helyen végeztem.
„Hosszútávosok egyhajóban a sprint távon”, akár ezt a címet is lehetett volna adni Krisztivel alkotott mix párosunknak. A verseny előtt kéthéttel volt még lehetőségünk egy kicsit együtt evezni és összeszokni a versenyre. Összegségében azt kell mondanom, hogy a döntős 6. helyünkkel most ez volt a maximum.
A napot pedig egy gyorsan alakult K4 mixxel zártam, köszönöm, Adinak, Vikinek és Mikinek, hogy tető alá hoztuk ezt a csapatot és így egy ezüst éremmel távozhattam a Szolnoki Kajak-Kenu pályáról.
Július 22.-én Szlovákiában a magyar lakta Ipolyvisken folytatódtak a vízitúra bajnokság küzdelmei. Ez az Ipoly szakasz eddig ismeretlen volt a sorozat számára, így sok kihívást és izgalmat rejtett magában. Sajnos egyedüli versenykajakosként indultam el a távon, így a célom az volt, hogy minél gyorsabban haladjak, és ha lehet, akkor csatlakozzak egy páros egységhez. A helyszín gyönyörű volt remélem még visszatérünk a jövőben erre a helyszínre.
Végül elérkezett augusztus 19-e, a nyári szezon utolsó versenynapja. Baján izgalmas pályát alakítottak ki, és ezen a versenyen éreztem magam a legkomfortosabban. Baján sikerült győzni, ami azt jelentette, hogy az utolsó forduló előtt bebiztosítottam az összetett pontversenyben a bajnoki címet.
Ahogy az őszi szezon közeledik, izgalmas versenyek és a 2024-es szezon felkészülése vár rám. A nyári kalandok után már alig várom a következő kihívásokat és a további fejlődést a vízen.