Hagyományosan áprilisban, a Hazai Vizeken Mosoni-Duna Beevezésel indul a hazai amatőr kajak versenyszezon. Április 20-án a Mosoni-Dunán gyűltek össze a hazai kajak-, kenu- és SUP-sportolók, hogy együtt elindítsák az idei versenyszezont hazánk vízein. Az eseményen idén is több távra lehetett nevezni, a két extra hosszú 75 és 45 km mellett a legrövidebb 8 km-re és általában a legnépszerűbb 16 km-re. Én is a 16 km-es távon vettem részt, ami tökéletesen illeszkedett a jelenlegi edzéstervembe.
Enyhén felhős, kicsit fújdokáló szélfogadott minket Dunaszegen. A hosszú téli időszak után végre újra találkozhattunk a versenytársakkal, hogy megosszuk egymással az idei célokat és készülhessünk a napra. Bár nem tettem magas elvárásokat magam elé, de a nevezési listát végigböngészve tudtam, hogy a dobogó valamelyik foka elérhető. Azonban a legfontosabb számomra az volt, hogy a tavalyi év viszontagságai után újra élvezhessem a versenyzést.
A rajtnál, ahol főleg győri egyesület utánpótlás versenyzőivel együtt álltunk fel, összesen 131 egység sorakozott. Bár jól indultam és párszáz méterig még versenyeztem az ifjúsági versenyzőkkel, valahol mégis kétségek gyötörtek, hogy vajon bírni fogom-e a tempót. Ezért hagytam, hogy lehagyjanak és saját tempómban folytattam az evezést. Bár Terei Miki ellépet tőlem, nem adtam fel a reményt a dobogós helyezésre. A második boly utolért és felültem vízre, de egy idő után éreztem, hogy lassulunk ezért tempót váltottam, hogy felgyorsítsam a csoportunkat.
Ebben a csoportban találtam régi veterán ismerősömet, Földházi Tibit, akivel már sokat eveztem együtt. Tibi jól reagált az ütemváltásaimra és együtt haladtunk, hogy előnyt szerezzünk a többiekkel szemben. Ahogy közelgettünk az utolsó kilóméterekhez, Tibi előre ment és rajta vízezve mentem a célegyenesig. Az utolsó pár száz méteren átvettem tőle a második helyet és így értem célba.
Összességében egy jó verseny volt, amely sok tapasztalattal és visszajelzéssel szolgált számomra. Bár lehettem volna bátrabb a verseny elején és hittem volna magamban, hogy képes vagyok az élboly tempójára, mégis örömmel tölt el, hogy az egész táv alatt kontrollálni tudtam a körülményeket és végül a második helyen végezhettem.
Május első hétvégéjén izgalmas kihívás elé néztünk az Országos Vízitúra Bajnokságon Szarvason, ahol idén Pintér Danival együtt indultunk a túrakajak 2-es kategóriában. Dani korábban már megnyerte ezt a kategóriát társával, így természetesen célunk a címvédés. Az időjárás kegyes volt hozzánk, nyárias melegben és sima vízen vágtunk neki a 25 kilométeres versenytávnak. Taktikánk egyszerű volt: minél előbb az élre állni és megpróbálni előnyt szerezni a Surfski párossal induló Bécsi-Bilau párossal szemben.
Kezdetben minden a tervek szerint alakult, és az első 5-6 kilométeren vezettünk. Azonban egy későn észrevehető akadály, egy bedobott damil a holtág közepén, megpecséltelte sorsunkat. Két horgászfelszerelésben felakadtunk és mire sikerült kiszabadulnunk, az ellenfeleink már előttünk voltak. Ráadásul erős tempót diktáltak, így nem maradt esélyünk a felzárkózásra, de a verseny ilyen és tudtuk, hogy a küzdelem része a sportnak.
A forduló bójánál már tudtuk, hogy komoly előnyünk van a többiekkel szemben, így célunk az volt, hogy a maradék 18 kilométeren megőrizzük ezt az előnyt. Bár egy idő után kicsit demotiváló volt, hogy se előttünk, se mögöttünk senki, de ennek ellenére volt időnk frissíteni és kis pihenőket tartani. Sajnos a hajó beállítások még nem voltak tökéletesek és küzdöttem egy kis bal láb zsibbadással, de minden erőmmel azon voltam, hogy megtartsuk a második helyet.
Összességében elégedettek lehetünk a verseny teljesítményével, hiszen értékes pontokat szereztünk a második helyezéssel. Most már izgatottan várjuk a következő versenyt a Rábán, amelynek a körülményei kedvezőbbek lesznek számunkra.
Az előttünk álló kihívás a Masters Magyar Maraton Bajnokság lesz, ahol sajnos idén nem tudok MIX párost alkotni Timivel. Egy sérülés miatt kicsit hátrányban vagyunk az alapozással, így úgy döntöttünk, hogy ezt a versenyt kihagyjuk. Viszont számomra jó lehetőség lesz felmérni, hol tartok egyesben a mezőnyhöz képest. Bár nem támasztok magas elvárásokat, de mindent megteszek azért, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Az idei évben más szemlélettel készülök és a formaidőzítést szeptember közepére ütemeztem, hogy akkor nyújthassam a legjobb teljesítményemet.
Azonban van egy pozitív hírem is: a tavalyi év kihagyása után ismét lehetőségem nyílik arra, hogy Gergővel induljak a férfi páros versenyben. Célunk egy jó versenyzés, és bár a többit majd meglátjuk, de izgatottan várjuk, hogy hol is fogunk végezni.
Emellett még egy fontos bejelentés: a szezon kezdésével kapcsolatban örömmel tudatom, hogy Mapei Sportnagykövet lettem. Célom az amatőr vízisport és vízitúrázás népszerűsítése, hogy minél több helyre eljusson, hogy milyen fantasztikus kalandok várnak az amatőr evezősökre. Nagyon izgatott vagyok a lehetőség miatt és várom, hogy megosszam a vízi kalandok szeretetét másokkal is.