Sarudon folytatódott a Hazai Vizeken Beevezés programsorozata, ahol népes mezőny gyűlt össze a Tisza-tó partján. Az útvonal minimálisan változott a tavalyihoz képest a strand előtti kör most elmaradt.
Jó volt visszatérni a Tisza-tóra a tavalyi sikerek után. Nagyon nem is változtattam a menetrenden, ugyan azt a kedves kis parasztházat vettem ki, mint tavaly, így már pénteken megérkeztünk a családdal. Bár leutazásunk kicsit kalandosra sikeredet, mivel mind az M0-os, mind az M3-on dugók alakultak ki, így végül Szolnok felől közelítettük meg a Tisza-tavat. Erre szoktam mondani, hogy ismerd meg kishazádat. Az eredeti terv az volt, hogy még pénteken a jó időben lemegyünk a vízpartra, kicsit fürdeni, SUPozni, de az autós kalandozásunk miatt ez elmaradt.
Másnapra az időjárás enyhébbre fordult, borús, kicsit szeles idő várta a beevezésre érkezőket. Jó látni, hogy versenyről, versenyre vannak állandó résztvevők, nem lehet úgy végig sétálni már a parton, hogy valakivel ne állnék szóba.
Nagyon motiváltan ültem a hajóban, fizikálisan is jól éreztem magam már-már türelmetlenül vártam a rajtot. Az indítás nem volt egyértelmű, kicsit berajtoltunk aztán két erősebb húzás után kiderült, hogy ez még nem a rajt volt, aztán hírtelen még is csak elrajtoltattak minket. Az első kilométerem jól sikerült, zavartalanul haladtam az élen, így elkezdtem visszavenni a tempót és átállni egy kényelmesebb iramra. Pár száz méteren belül utolért egy 3-as boly, mely egy párosból és két egyes egységből állt. A tízedik kilométerig együtt mentünk, hol vezettem a bolyt, hol pedig vízen ültem. A visszafordító után a Kis-Tisza ágban egyszer csak utolérte a bolyunkat egy újabb páros hajó, akik nagy lendülettel érkeztek, és mentek is tovább. Résen voltam, így gyorsan le is váltam a mi bolyunkról, és csatlakoztam ehhez az egységhez. Ezzel kicsit meg is borult az addigi élboly annyira, hogy végül más egység nem is tudott velünk tartani. Időközben jobban felkerekedett a szél, így amikor kiértünk egy nyíltabb vízterületre a nádas védelméből, már komoly hullámok is kialakultak a tavon. Nagyon szeretem az ilyen körülményeket, izgalmat visznek az evezésbe, valamint nagyobb összpontosítást követel. Végül ráfordultunk a célegyenesre és az utolsó 200 méteren még meccseltünk egymással a párossal, majd egymás mellett értünk célba.
Egy nagyon jó távot sikerült teljesíteni, mindenféle hiányérzet nélkül szálhattam ki a hajóból, vagyis pontosítva, kiugrottam a hajóból.
Sajnálom, hogy az időjárás nem volt a legjobb, mivel Sarudon egy rendezett strand várja az oda érkezőket, családoknak ideális, sok-sok programmal. Mindenképp érdemes ellátogatni az élményfaluba.
A következő állomás Zamárdi Bázis Beevezés lett volna, de technikai okokra hivatkozva a helyi szervezők a verseny előtt pár nappal lemondták. Nagyon sajnálom, hogy ez a döntés született, mivel a part mellett egy 3km-es körpályán kellett volna teljesíteni a 15km-es távot, ami remek lehetőség lett volna a versenyzőket elkísérő hozzátartozók és családtagok részére, hogy nyomon tudják követni a partról a verseny alakulását, nem pedig csak annyit lássanak egy versenyből, hogy elrajtolunk, majd másfél, két óra után megjelenünk a célnál.
A következő állomás így a Rába Beevezés lesz, számomra egy nagyon várt helyszín, tavaly itt szereztem meg az első győzelmemet a sorozatban, valamint maga a folyó is sok izgalmat tartogat.
