Számomra az évben a legjobban várt versenye a Rába Beevezés, azaz a XII. Rába Lapátolás. Tavaly jártam először a Rábán, de szerelem lett elsőre. Kiszámíthatatlan erőssodrású folyó, sík vízi hajóval már-már extrém, emellett viszont, egy gyönyörű táj.
Már egész héten Rába lázban égtem, folyamatosan néztem a vízállásjelentéseket, a #rábajáró ismerősimet pedig kérdeztem, hogy állunk a vízzel, milyen lesz a folyó. Szombat reggel kipattantak a szemeim, és már 5:55 kor a reggeli kávémat ittam. Összepakoltam a cuccaimat, és fél 7kor a csónakházban kötöztem a hajómat. Ahogy tavaly, így idén is az útitársam és kisérőm édesanyám volt, lassan kijelenthető, hogy a Rába Lapátolás az nálunk egy anya-fia program. Szóval reggel fél 8kor elindultunk Csörötnek felé, ami közel 300km autóutat jelent.
Nagyon jó utunk volt, így már 10 órára a csörötneki Akácfa Kempinghez érkeztünk, még a szervezőket is megelőzve. Kényelmesen megreggeliztünk, megnéztem a Rábát, valamint a hajómon kisebb javítást is elvégeztem. Közben folyamatosan elkezdtek érkezni a résztvevők, többen is először jártak itt, így a tavalyi tapasztalataimat osztottam meg velük, és próbáltam minél több információt, tanácsot átadni. Volt, akivel a tavalyi videómban pörgettünk bele és beszéltük át 1-1 kritikusabb pontot.
Lassan a helyi srácok is befutottak, akik a héten már leevezték ezt a távot, így jöttek a frissebb 1-2 napos információk, hogy hányadik kilométernél, mire is figyeljünk oda, hol lehetnek bedőlt fák. Szerencsére a hétvégén, egy magasabb vízállásunk volt, így a helyismeret kevésbé volt előny. A héten levonuló két árhullám pedig tovább segített a helyzetünkön, mivel a legtöbb bedőlt fát, uszadékot levitte.
A Rába mindenben más, mint a többi beevezéses helyszín, így a lebonyolítás is. A többi beevezéstől eltérően, itt nem tömegrajt van, hanem 10 másodpercenkénti egyéni indítás. A folyó szélesége, és sodrása nem is tenné lehetővé a tömegrajtot. Szóval ez kicsit olyan, mint a kerékpárban az időfutam, a stopper ellen mész, és a végén kiderül hogyan is sikerült. Persze alakulnak ki itt is 2-3 fős csoportok, akik együtt evezik le a távot.
Mint írtam, itt főleg a stopper az ellenfél és idén másfél órán belül le akartam érni Csákánydoroszlóba. Az első 3 kilométeren utol is értem mindenkit, aki előttem rajtolt. Ezen a három kilométeren is szépen megmutatkozott a szabadidős/amatőr versenyzés szépsége, amikor elhaladtam 1-1 ismerős mellett, jöttek is a biztatások.
A harmadik kilométer után van egy átvágás a folyón, ahol egy másfél kilométeres kanyarulatot lehet levágni. Ahogy az eligazításon is mondták, aki versenyzik az megy a levágáson, aki pedig nem az időeredmény az elsődleges azoknak lehetőségük van plusz másfél kilométert túrázni. Itt a levágásnál rosszul olvastam a vizet, és sikerült ráfutnom egy zátonyra. Gyorsan kipattantam a hajóból, egy pár lépést tettem, ahol újra mélyebb volt a víz és próbáltam mielőbb visszaülni. A visszaülés kicsit lassabban ment, mint szerettem volna, de összesen, ha fél percembe került ez a kis akció.
A táv további részén ilyen akció szerencsére nem volt, csak a szokásos Rábás körülmények. Azért is szeretem ezt a folyót, mert folyamatos koncentrációt követel meg. Az erős sodrás folyamatosan viszi a hajót jobbra balra, előre kell gondolkodni, hogy egy-egy kanyart, hogyan is közelítünk meg. Volt egy pár bedőlt fa is, hol a folyó közepén, hol annyira bedőlve egy kanyarban, hogy szinte, csak egy hajónyi hely volt mellette. Nagyon magával ragad, hogy egy síkvízi versenyhajóval egy ilyen „vad” vízen evezek. Minden kilométeren van valami izgalom, és mindig tanít valami újat a folyó. Voltak olyan kanyarok, ahol a belogó fákat már-már éríntőre vettem, és a lapátomat magam elé tartva törtem le az elszáradt ágakat. Van amikor az utolsó pillanatban látod meg a jó utat, és kell döntést hoznod, hogy most jobbra vagy balra. Nyugodtan kijelenthető, hogy a Beevezés sorozat legextrémebb helyszíne. Végül a kitűzött célt sikerült teljesíteni, a tavalyi időmön bő négy percet javítva, 1 óra 29 perc alatt értem le, vagyis meg lett a másfél órán belüli idő. Ez végül nem csak kategória győzelemhez volt elég, de a nap legjobb ideje is lett. Próbáltam a korábbi eredményekbe visszakutatni, és a rendelkezésre álló információim szerint, ez a valaha legjobb kajak egyes idő amit a Rábalapátoláson elértek.
A délután hátralévő fele kellemesen telt, folyamatosan értek célba a sporttársak, és beszéltül át az élményeket. Az eredményhirdetésig elfogyasztottuk a helyben készült babgulyást is. Összeségében ismét egy jól sikerült versenyen vagyok túl.
A Beevezés sorozat ezzel a versennyel féltávhoz érkezett, abszolút elégedett lehetek, mivel a négy fordulóból hármat sikerült megnyerni. Folytatás június végén Tokajban.
