Szigetszentmiklóson folytatódott a Hazai Vizek sorozata a Ráckevei-Duna Beevezéssel. Az év egyik legnépesebb mezőnye gyűlt össze. Az időjárás is kegyes volt a részvevőkkel, az enyhén szeles, meleg idő tökéletes volt az evezéshez.
Szerencsére már jó egészségi állapotban érkeztem meg a versenyre, bár fizikálisan kicsit fáradtan, mivel elkezdtem a felkészülést a síkvízi Masters Országos Bajnokságra. A Ráckevei-Duna Beevezésre külön nem pihentem rá, mondhatni úgy tekintettem rá, mint a felkészülésem egy részére, egy hétvégi hosszú iram evezésre. Volt egy tervem a versenyre és tudtam, mi lehet a kulcspont, tanulva a tavalyi hibámból. Az útvonal némileg változott, de a kritikus rész a Czuczor-sziget ág a csőhíddal nem maradhatott el. Lehet szeretni, vagy nem szeretni ezt a szakaszt, de valahogy ez a rész adja meg ennek a versenynek a karakterét, jellegét.
A terv egy erős rajt volt, és hogy az első 500m kétpercen belüli legyen, az első 1000m pedig 4 perces legyen. Sikerült is kivitelezni. A mezőnyben ott volt a Bécsi – Bilau Epic páros, akik Tokajban is jó tempót mentek, így a további terv az volt, hogy az ő vízükön elmenni minél tovább. Velük együtt ki is alakult az első boly, köztük volt a maraton Európa Bajnok kenus Horvát Márton. A dunavarsányi edzőközpontnál lévő forduló után, még 2 kilométerig tudtam menni a párossal. Éreztem, hogy ez a tempó számomra most sok lesz, így inkább átálltam a saját iram tempómra, ekkora az élboly is már csak két egységre zsugorodott a párossal már csak szintén versenykajakban induló Weimper Józsi tudott elmenni. A következő kilométerek egy részét egyedül tettem meg és próbáltam minél kevesebb hátrányt összeszedni. Talán már 2-300 méterrel voltam lemaradva az elejétől, amikor egyszer csak Márton kenuja megjelent mellettem. Azt beszéltük meg, hogy váltott vizezéssel megpróbáljuk a felzárkózást A versenytáv felére utol is értük az akkor már szintén a párosról leszakadt Weimpert. A 11kmnél egy szűkületben utolértük az előttünk rajtoló mezőny végét, ami SUPosok alkottak és talán itt dőlt el a verseny. Ez a pont az M0-s híd alatt történt, és tudtam, hogy onnan már csak pár száz méter a Czuczor-sziget ág és oda mindenképpen elsőként kell befordulnom. A SUPosok között pont volt egy hajónyi hely, így egy robbantással meg is szereztem a jó pozíciót majd a SUPosokat elhagyva a lagúna bejáratát látva egy újabb beleerősítéssel biztosítottam, hogy elsőként forduljak be. A bejáratnál érzékeltem, hogy Márton még mellettem van, de mivel vele nem egy kategóriában voltam, így mondtam, hogy mennyen előre.
A Czuczor-szigeti ágról tudni kell, hogy sok helyen épp csak egy hajónyi hely van, valamint tele hínárral, növényzettel, ami a kajakosok kormánylapátjaira könnyen felakad, így jelentősen lassítva annak sebességét. Ebből a szempontból a kenu előnyösebb, ilyen problémával nem szembesülnek. Kihasználva az ág adta lehetőségeket, az első száz méteren volt egy szusszanásnyi idő, kicsit rápihentem az ág további részére. Egy perc alatt rendeztem a soraimat, és újra elkezdtem egy erősebb tempót diktálni, mert tudtam, hogy ezen a szakaszon meg lehet nyerni ezt a versenyt. Szerencsére a Hódy Orca hajóm kormánya olyan, hogy a hínárok kevésbé akadnak fel. A szűk ágban utolértem még a rövidtáv mezőnyéből 1-1 kenu egységet, de a tavalyi évvel ellentétben most szerencsésen pont jó ütemben, egy-egy szélesebb pontnál, így időveszteség nélkül értem el a Foki hídhoz. A csőhídnál váratlanul ott ült egy szervező és kérdezte a rajtszámomat, kicsit meg is lepődtem, mert tavaly nem volt ilyen, azt se tudtam, hogy fiú-e, vagy lány vagyok. Valamit még kérdezett, nem is értettem, így biztos, ami biztos megismételtem újra a rajtszámomat hangosan, de ekkor már bent is voltam a csőbe.
A csőhíd után 100m-re már újra a főágra jut az ember, ide kiérve, egy gyors hátra evezéssel leszedtem a hajó orráról az összeszedett növényzetet és egy erős iram tempóval elindultam az utolsó 5km-re. Egy-két alkalommal még hátra néztem, hogy konstatáljam az előnyömet. Az utolsó kilométereken realizálódott bennem, hogy jó időt futok és a versenyt másfél órán belül is tudom teljesíteni. A tanösvényi ágra befordulva ismét robbantottam és egy 600 méteres finishhel sikerült teljesíteni a távolt a kitűzött időn belül, pontosabban 1 óra 29perc és 39másodperc.
A célba érés után egyből kiszálltam a hajóból és kifeküdtem a partra. A maximumot kihoztam, most ebből az evezésből. Ez a pálya megint sokat tanított nekem, hogy sose szabad feladni.
Az eredményhirdetésig ismét kellemesen telt a nap, sok bandázással és beszélgetéssel a sporttársakkal, a hazai vizeken kemény mag, pedig Kriszti 30. születésnapját is megünnepelte. A versenyre a család legkisebb tagjai ismét velünk voltak, egyre jobban viselik apa hétvégi versenyzését.
A blog írásával kicsit megcsúsztam, így amikor már ezeket a sorokat írom, lement a Masters Magyar Bajnokság, ahonnan ismét sok-sok élménnyel tértem haza, hamarosan jelentkezem annak beszámolójával is.